Anna tiltott vágyai

Anna egy hosszú nap után fáradtan lépett be a lakásába. Még mindig az irodai öltözékét viselte: egy testhez simuló, elegáns blúz, fekete szoknya, és magas sarkú cipő. Az esőcseppek halk kopogással hullottak az ablakra, mintha csak a belső nyugtalanságát tükrözték volna. Az iroda, ahol dolgozott, mindig szigorú, kimért volt, de most valami vibrált benne. Egy érzés, amit hetek óta próbált elnyomni, de egyre erősebb lett.

Miután lerúgta a cipőjét és kiengedte hosszú, gesztenyebarna haját, a gondolatai egyre inkább elkalandoztak. Ott volt a férfi, akiről már hetek óta fantáziált: Gábor, a cége új igazgatója. Magabiztos, vonzó, mindig tökéletesen öltözött. És a legkívánatosabb benne? A tekintete. Azok a mély, sötét szemek, amelyekkel időnként végigmérte őt, mintha tudná, mit gondol Anna.

Aznap este az irodában már majdnem mindenki elment, amikor Gábor odalépett hozzá. Egymáshoz nagyon közel álltak, talán túl közel. A férfi mély hangon, halkan szólt hozzá, és Anna szinte megérezte a leheletét a bőrén. A teste forróságba burkolózott, ahogy Gábor megérintette a karját, mintha véletlen lett volna, de mindketten tudták, hogy nem az.

Most, ahogy a saját nappalijában állt, Anna nem tudott másra gondolni, csak Gáborra. Érezte, hogy belső vágyai eluralkodnak rajta, és engedni kezdett a csábításnak. Képzeletében újra ott állt az irodában, ahol a feszültség már majdnem robbanásig feszült közöttük. Elképzelte, ahogy Gábor lassan közel lép hozzá, ujjai végigsiklanak az arcán, majd lejjebb, egészen a csípőjéig. Az érintése finom, de egyértelműen birtokló. Annának nehezére esett lélegezni, ahogy elmélyült ebben az érzésben.

A telefonja megcsörrent, kizökkentve őt a képzeletéből. Meglepetten vette fel, de a hívó neve azonnal felébresztette benne az ismerős borzongást: Gábor. Csak néhány szó hangzott el, de Anna minden egyes szóval érezte, ahogy a vágyai még inkább felkorbácsolódnak. Gábor azt mondta, hogy hamarosan átjönne.

Anna izgatottan készült fel a találkozóra, de belül tudta, hogy ez a találkozás más lesz, mint bármelyik eddigi. Nem volt visszaút. Ahogy meghallotta a kopogást az ajtón, szíve gyorsabban vert, mintha már előre érezte volna, mi fog következni.

Gábor belépett a lakásba, és nem vesztegette az időt. A férfi magához húzta Annát, ajkaik szenvedélyes csókban találkoztak, mintha hónapok elfojtott vágyai egyszerre törtek volna felszínre. A férfi kezei vadul felfedezték a testét, és Anna érezte, hogy már rég elvesztette az irányítást.

A szenvedély pillanatok alatt lángra lobbant, és nem volt megállás. A nappali félhomálya körülölelte őket, ahogy lassan, de biztosan engedtek a testük vágyaiknak. Anna fejében csak egy gondolat járt: a tiltott vágyak néha a legédesebbek.